Aaron Silverman vagyok, nem rég töltöttem a huszonnégyet. A környéken, ahol felnőttem mindenki csak "az utca kölykének" nevezett. Nem igazán volt családom, az anyám korán meghalt, apám pedig minden este részegen tántorgott haza, az egyik közeli kocsmából, ha egyáltalán hazajött. Többször is előfordult, hogy egy árokban érte őt a reggel. Iskolába keveset jártam, többnyire csellengtem a környékünkön, míg végül egy gyermekotthonba kerültem 16 évesen. Ennyi tellett a gyermekjólétisektől, 11 évnyi szenvedés után, amit a faterommal töltöttem kettesben. Hozzáteszem ennyi ideig vert heti rendszerességgel. Az egyetlen dolog, amire ez az élet úgy igazából megtanított, hogy kerüljem a káros szenvedélyeket. Látni az öregemet, ahogy úgy csúszik a földön, mint egy utolsó féreg az alkohol miatt, közel sem esik a kellemes kategóriába. De a cigi és a drogok szintén ilyenek, azokra rámegy a gatyád is, főleg az utóbbira...Tehát csóró kis srác voltam, így a gazdag szülők még véletlenül sem merték a közelembe engedni a gyerekeiket, amikor észrevették, hogy beszélgetésbe elegyedünk, elcibálták mellőlem őket. Elképzelheted milyen lehetett a gyermekkorom barátok nélkül. De Te, aki civilizáltan éled a mindennapjaidat, helyeközel normális családi háttérrel és igazi haverokkal, úgysem tudod ezt felfogni. Nehéz, cseszettül nehéz! Nem volt előttem minta, akire felnézhettem volna. Azonban tudtam, hogyha felnövök nem akarok olyanná válni, mint az apám, ezért próbáltam nem belekerülni a rossz körökbe és távol tartani magamat a balhéktól, de pokoli volt, hiszen így vagy úgy, mindig vágytam a társaságra. A lányokkal kapcsolatban pedig a tudatalattimban rejtőzött valami bűnös, ami a pszichológusok szerint a szörnyű gyerekkorom hozadéka, habár én nem hibáztatom ezért az őseimet. Semmi olyat nem tettek velem, amitől ez a beteg hajlamom kialakult az elmémben, hiszen akármennyire is nem lenne szabad, de mocskosul élvezem...
u.i: Örülnék a véleményeknek! :) xx
A face-s csoportba is szívesen várok minden kedves érdeklődőt!
